Imágó Egyesület (IME)

2014. január 15.

Az Imágó Budapest 2013/3-4. számáról

IMÁGÓ BUDAPEST

3. [24.] évfolyam, 2013/3-4. szám

 

AZ ELSŐ SZÁZ ÉV

 

» Egy 1907. október l-i levelében Carl Gustav Jung beszámol Ferenczi Sándornak arról, hogy Zürichben létrehoztak egy „freudista társaságot”, majd hozzá-teszi: „Ajánlanám Önnek is, hogy csináljon valami hasonlót, ha majd több embert csábított már el Freudnak.”  (...). Hat évvel késõbb, 1913. május 19-én Ferenczi elnökle-tével megalakult a Nemzetközi Pszicho-analitikus Egyesület budapesti helyi csoportja, a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesület, október 30-án pedig, élén Ernest Jones-szal, létrejött, London Psychoanalytical Society néven, a londoni csoport, késõbbi nevén a British Psychoanalytical Society. 1926-ban egy Amerikában tartott elõadá-sában így emlékezett vissza Ferenczi a pszichoanalitikus mozgalom kezdeteire, az egyesület-alakítás idõ-szakára: „Csupán egy maréknyi, a világ különféle tájain szétszórt pionír voltunk, – tábornokok hadsereg nélkül, mégis telve reménnyel és optimizmussal munkánkat illetõen” (...).

Ma, száz évvel késõbb elmondhatjuk, hogy Ferenczi optimizmusa nem volt jogosulatlan. A „tábornokok”, Freud, Jung, Ferenczi, Jones és tár-saik – függetlenül attól, hogy késõbbi pályafutásuk és egymáshoz való viszonyuk miképpen alakult – heroikus munkát végeztek. Nekik köszön-hetõ, hogy a pszichoanalízis élõ és fejlõdõ tudományos, kulturális és szellemi projekt maradt mindmáig, annak ellenére, hogy „hadseregek” helyett többnyire csak „partizánok” szegõdtek mögéjük. (...)

Az Imágó Budapest jelen száma a londoni IMAGO INTERNATIONAL közreműködésével, anyagi és szellemi támogatásával született meg, amelyért köszönetet mondunk Székács-Weisz Juditnak és Tom Kevé-nek, akik egyúttal lapunk szerkesztõbizottságának tagjai is. A szám létrejöttében nagy szerepe volt a londoni Karnac kiadónál 2012-ben kettejük szerkesztésében megjelent két Ferenczi-kötetnek, amelybõl több tanulmányt átvettünk, valamint a 2013-ban angolul is meg-jelent Ferenczi–Jones levelezésnek. Székács-Weisz Judit bevezetõ helyett írt sorai további adalékokat nyújtanak a magyar pszichoanalízis angliai recepciójának, s nem utolsósorban Ferenczi és családja brit kapcsolatainak megismeréséhez.«

(Részlet Erős Ferenc előszavából).

 

Röviden a tartalomból: 

 

JOAN RAPHAEL-LEFF:  Intimitás és trauma

MEIRA LIKIERMAN:  Ferenczi és Melanie Klein

RACHEL ROSENBLUM:  A sérülés követei

KŐVÁRY ZOLTÁN:  Pszichobiográfia és patográfia

HÁRS GYÖRGY PÉTER:  Karinthy és a pszichoanalízis

TOM KEVE:  Fizika, metafizika és pszichoanalízis

SURÁNYI LÁSZLÓ:  Hermann Imre lélek és tér koncepciója

KOVÁCS PETRA – LÉNÁRD KATA:  Thalassa – A nagy kékség

KROÓ ADRIENN:  A kínzás traumája

ERŐS FERENC:  Két Ferenczi-kézirat