Az 1960-as, '70-es években a pszichoanalízis (Freud és Lacan művein keresztül) intenzív érdeklődésre tett szert jelentős filozófusok körében, tanulmányok tárgya és fontos eszköze volt a szubjektivitás olvasatának, belső és folyamatszerű strukturálódásának megértése céljából. Lacan, Kristeva, Castoriadis a pszichoanalízis felől, Deleuze, Derrida, Lyotard a filozófia felől nyitották meg ezeket a nem éppen egyenes utakat. Eltávolodás volt ez az ödipális alapú perspektívától a preödipális felé, a lacaniánus szignifikációtól a preverbális, imaginárius felé. Témái a szocio-szimbolikus imaginárius teremtődése, az elfojtás, az ösztön-reprezentáció útjai, lehetőségei, a vágy e lelki rétegeken keresztüli meghatározása, annak a bizonyos „túl”-nak, a freudi örömelven túlnak a megértése.
A szám elérhető itt: http://imagobudapest.hu/10-lapszam/62-derrida.html