A program időpontja: 2016. november 18.
A témáról röviden:
Az Imágó Budapest 2016/1-es és 2016/2-es száma pszichoanalízis és társadalomkritika viszonyával foglalkozik. A tanulmányok fókuszában egyrészt a frankfurti iskola társadalomfilozófiájának mai pszichoanalitikus értelmezései, a tekintélyelvűség régi és új formái állnak. Másfelől a pszichoanalízis és a pszichológia szerepét vizsgálják a 20. századi diktatúrák és a 21. századelő súlyos társadalmi és szociális kérdései kapcsán. A számok több archív csemegét is közölnek: köztük Sabina Spielrein levelét a pszichoanalízis Szovjetunió-beli recepciójáról, valamint egy magyarul eddig nem olvasható Freud-tanulmányt az elfojtott női szexualitás, a neurózis és a társadalmi elvárások viszonyáról. A nagyrészt történeti jellegű írások aktualitása az utóbbi idők (magyarországi és globális) társadalmi-politikai folyamatainak tükrében is egyértelmű. A szövegek megerősítenek abban, hogy a mindenkori „realitáselvhez” való kritikátlan alkalmazkodás nem feltétlenül vezet mentális és társadalmi egyensúlyhoz – a pszichológia oldaláról sem.
A beszélgetés résztvevői voltak: Borgos Anna, Erős Ferenc, Kende Anna és Takács Bálint
A beszélgetést moderálta: Gyimesi Júlia
A program időpontja: 2016. szeptember 30.
A témáról röviden:
Psziché és hatalom című kötetében Erős Ferenc tanulmányait és esszéit gyűjti egybe, tudománytörténeti dolgozatoktól és társadalomlélektani vizsgálódásokon át irodalmi- és filmalkotások elemzéséig. A szertágazó tematika közös pontja az a kérdés, hogy milyen pszichológiai bázisra épül a hatalom és az erőszak, mit tudnak mondani a pszicho-tudományok a politika irracionalizálódásáról, az antidemokratikus rendszerek, zsarnokságok és totalitarizmusok lélektani alapjairól és e rendszereknek az egyénekre és közösségekre gyakorolt traumatikus hatásáról.
Kovai Melinda Lélektan és politika. Pszichotudományok a magyarországi államszocializmusban. 1945-1970 című munkájában az ember belső világára irányuló tudományos szakértelem, a pszicho-tudományok (pszichiátria, pszichoterápia, pedagógia, munkalélektan stb.) magyarországi történetét dolgozza fel az államszocializmus első két évtizedére koncentrálva.
Talán köztudott, hogy Magyarországon az alkalmazott pszichológia legtöbb szakterületét a sztálini időkben szinte teljesen felszámolták; az 1956 utáni újraintézményesülési folyamatokat, a pszichológusok szakmai identitásától, értelmiségi szerepeitől a tudományos-terápiás közegek szerkezetéig szintén alapjaiban határozta meg a korszak politikai klímája. A XX. századi magyar pszichológia történetéről eddig mégsem készült átfogó tudományos elemzés, a téma társadalomtörténeti-szociológiai feldolgozása pedig teljes mértékben hiányzik. A kötet erre tesz kísérletet: elsősorban a pszicho-tudományok és a szakpolitikák kapcsolatára fókuszálva mutatja be, hogy milyen tényezők befolyásolták az államszocialista Magyarországon a pszichológia alkalmazását vagy negligálását; mikor mi határozta meg a pszichológiai tudás és az ezen alapuló technikák tartalmát, célközönségét, morális igazoló elveit.
A beszélgetés résztvevői voltak:
Barcy Magdolna, pszichoterapeuta
Csabai Márta, pszichológus
K. Horváth Zsolt, történész
A beszélgetést moderálta:
Gyimesi Júliapszichológus
A program időpontja: 2015. december 7.
A témáról röviden:
2014 novemberében ötödik alkalommal került megrendezésre a Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencia, melynek célja a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is egy olyan kreatív tér létrehozása volt, ahol a pszichoanalitikus és kinematografikus tudás integrálható. A konferencián vetített filmek, az előadások, műhelyek és kerekasztal beszélgetések a titok témakörhöz kapcsolódtak. E konferencia anyagait gyűjtöttük össze az Imágó Budapest "Titok. A film és a pszichoanalízis határán című számában. Szerzőink a klinikai pszichológia, az elméleti pszichoanalízis, a filmtudomány, az irodalom, a történelem és a művészetek oldaláról közelítenek a titok, a rejtélyes, a kísérteties jelenségéhez. A tanulmányok részletesen feltárják a titok lélektani dinamikáját, kollektív és egyéni emlékekben megbúvó gyökereit, a múltbeli elfojtások és elfeledések kísérteties visszatérését vagy az egy „titok-variációra” épülő irodalmi és filmes narratívák párhuzamait. A filmalkotás eszközei és a befogadó pszichéjében zajló folyamatok által a történelmi múlt és az egyéni élettörténetek rései kiegészülnek, az elmondhatatlan tartalmak élő párbeszédekké alakulnak.
A beszélgetés résztvevői:
Fecskó-Pirisi Edina pszichológus
Hódosy Annamária irodalmár
Somogyi Gyula irodalomtörténész
A beszélgetést vezették a szám szerkesztői: Dobos Elvira irodalmár, esztéta és Kovács Petra pszichológus
A program időpontja: 2015. október 5.
A témáról röviden:
Mit tud kezdeni a pszichoterápia az egyén „társadalmi” problémáival (például kollektív traumatizáltság, létbizonytalanság, kirekesztés, előítéletek okozta egyéni szenvedésekkel)? Lehet-e a pszichoterápiának társadalmi felelőssége? A tudományos pszichológia diskurzusában értelmezhetőek-e a társadalmi jelenségek? Hol húzódik a határ az egyéni és a társadalmi probléma között? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk az Imágó Budapest folyóirat októberben megjelenő "Egyéni szociális probléma" című száma kapcsán.
A beszélgetés résztvevői:
Bánki György pszichoterapeuta
Borbándi János pszichoterapeuta
Erős Ferenc pszichológus
Lénárd Kata pszichológus
Máriási Dóra pszichológus
A beszélgetést vezette: Kovai Melinda szociológus
A program időpontja: 2015. május 18.
A témáról röviden:
Az eredetileg 1992-ben német nyelven megjelent mű a daseinanalitikus pszichoterápia egyik alapolvasmányának, mondhatni tankönyvének számít. A svájci szerző, aki maga is hosszú időn keresztül gyakorló daseinanalitikus terapeuta volt, nagy ívű összegzését adja a filozófiai alapokon álló terápiás irányzatnak. A XX. század e két meghatározó gondolkodója más-más megközelítéssel, de hasonló célkitűzéssel végül is az ember szabad-létének kiteljesítését szorgalmazta. A kötet kritikusan értékeli a pszichoanalízis fejlődését a tárgykapcsolat elméleten át a szelf-pszichológiáig, miközben megőrzi annak terápiás kereteit, és szélesebb filozófiai aspektusba helyezi a betegséget és az egészséget. Az egzisztenciális megközelítés a terapeuta és páciens nyitott egymással-létét, és ezen keresztül a kliens akárki-létéből az önmaga-létébe való eljuttatását tűzi ki célul. Ez a legsajátabb önmaga-lét a kliens álmain keresztül válik láthatóvá, melyeknek elemzése segíti őt létlehetőségeinek felfedezésében. A heideggeri nomenklatúrát egyúttal gyakorlati példákkal és esetrészletekkel magyarázza és teszi praxis-közelivé a szerző, ami által a mű olvasmányossá válik a befogadó számára. A kötetet a Magyar Daseinanalitikai Egyesület tagjai mutatták be a Nyitott Műhelyben.
(Gion Condrau: Freud és Heidegger (Daseinanalitikus neurózistan és pszichoterápia), TIT Kossuth Klub Egyesület, Magyar Daseinanalitikai Egyesület – L’Harmattan. Fordította: Török Tamás, Váradi Péter)
A beszélgetés résztvevői:
Gedő Éva – filozófus
Krékits József – daseinanalitikus pszichoterapeuta és pszichiáter
Lubinszki Mária – pszichológus
Sárkány Péter – filozófus
Schwendtner Tibor – filozófus
A program időpontja: 2015. március 30.
A témáról röviden:
A Freud által írt 1912-es Leonardo-esszéhez visszavezethető pszichobiográfia, vagyis a pszichológiai életrajz-elemzés az 1980-as, 90-es években tért vissza látványosan a pszichológiai kutatás világába. Sikerét elsősorban a narratív pszichológia térhódításának köszönheti, amely hosszú idő után ismét legitimálta az élettörténeti megközelítést a lélektan tudományán belül. Az újabb pszichobiográfiai törekvések ugyan jóval eklektikusabb elméleti és módszertani alapra épülnek, ám ezer szállal kötődnek a pszichoanalízis kulturális alkalmazásának hagyományaihoz. A klasszikus pszichobiográfiát jórészt a klinikai orientáció jellemezte, és elsősorban a kiemelkedő művészi kreativitás képviselői esetében kereste az összefüggéseket a személyiség, az élettörténet és az életmű között. A mai változatok határozottan igyekeznek elkerülni a pszichopatológiára és a diagnózisra épülő érvelést, módszertanilag jóval tudatosabbak, és a kutatások fókuszát kitágították a tudományos kreativitás, a történelem és a politika irányába is. Az est folyamán a kortárs pszichobiográfia hazai megjelenését két irányból szeretnénk bemutatni. Egyrészt Kőváry Zoltán tavaly ősszel megjelent Pszichobiográfia: történet, elmélet, módszertan és alkalmazás című könyvével foglalkozunk, másrészt az online formára átváltott Imágó Budapest első elektronikus számából adunk ízelítőt. A megújult lap márciusban megjelent száma a pszichobiográfia alkalmazási területeit igyekszik áttekinteni izgalmas élettörténet-elemzésekkel; szó volt például Martin Heideggerről, Steve Jobs-ról, vagy Freud kísértő szelleméről C.G. Jung Vörös könyvében.
A beszélgetés résztvevői:
Schmelowszky Ágoston – pszichoanalitikus
Erős Ferenc – pszichológus
Kőváry Zoltán – pszichológus
Narancsik Gabriella – pszichológus
Kővágó Pál – pszichológus